A Fekete hattyú főszereplője, – egy kiváló fiatal tehetség és szépség -Natalie Portman, az Izraeli Jeruzsálemben született egy orosz művészcsalád egyetlen sarjaként, ezért nagyon szoros kapcsolata van a szüleivel mind a mai napig. A 30 éves színésznő, aki körülbelül kinéz vagy húsznak, már fiatal korában is nagyon tudatos volt. Elhíresült mondása, hogy “.. szívesebben vagyok okos, mint híres!”, ami, valljuk be, nem divat az Amerikai filmszakmában, főleg nem Hollywoodban. Natalie már fiatal korában feltűnt a filmvásznon a Leon a profi című filmben, ahol még csak 13 éves volt, de felejthetetlen alakítást nyújtott Jean Reno oldalán. A színészkedés mellett modellkedett is, ami érhető, ha az alakját és a szépségét nézzük, mégsem szállt el magától, és sikerült neki mindig jó filmeket választania, legyen szó drámáról, vagy egy laza romantikus vígjátékról. Egy igazi összetett személyiség: már 8 éves kora óta vegetáriánus, és nagy állatvédő, folyékonyan beszél angolul és franciául, valamint tud még japánul és németül, és nemrég kezdett tanulni arabul is. És most, a Fekete hattyú kedvéért 6 hónapon keresztül napi 5-8 órát tanult balettozni, valamint 10 kilót lefogyott az amúgy is karcsú termetéből. Egyszóval nem egy olyan típus, aki alacsonyra tenné a mércét.
![]()
A Fekete hattyú egy fiatal balerináról szól, Nináról (Natalie Portman) aki 20 éves korára még mindig úgy él, mint egy 13 éves kislány az anyja oltalma alatt. Amikor új és világhíres balett rendező jön hozzájuk, kihirdeti, hogy az évadot Csajkovszkij: Hattyúk tavával fogják megnyitni, és a főszerepért elkezdődik a kemény harc. Ez a szerep minden balerina álma, és Nina, aki mindig mindenben a tökéletességre törekszik, éjt nappallá téve gyakorolja a szerepet. A darab rendezője Thomas Leroy (Vincent Cassel) profi a munkájában, de nagy Casanova hírnevében áll. A próbákon Thomas ki is fejti Ninának, hogy a fehér hattyút tökéletesen el tudja táncolni, mert meg van benne a kellő ártatlanság és kecsesség, viszont a fekete hattyúhoz érzékinek, és csábítónak kell lennie. Nina, mivel érzi, hogy most valami többet kell tennie, hogy megkapja a szerepet, kirívó piros rúzzsal kirúzsozza magát, és bemegy Thomas irodájába, hogy meggyőzze a rendezőt, hogy ő a legjobb. Leroy elmondja neki, hogy ahhoz, hogy egy balerina el tudja játszani a fehér és a fekete hattyút is, nem elég csak az egyik szerepnek megfelelni. Nina beletörődve menne ki az ajtón, amikor Leroy ellentmondást nem tűrve magához ragadja és megcsókolja a lányt, de ő nem hagyva magát megharapja Leroy száját. Mikor este a balerinák rohannak a faliújsághoz, hogy megnézzék, ki kapta a főszerepet, Nina oda se nézve elindul haza, de az egyik lány utána szalad és gratulál neki a főszerephez. Ezzel elkezdődik Nina kálváriája, és ahogy egyre jobban belelátunk a mindennapjaiba, úgy kezdjük érezni, hogy valami nem stimmel a lánnyal. A lidérces hangulatot fokozza a fantasztikus operatőri munka: az egész film alatt csak 50 fokos látószöge van a nézőnek a 145 fok helyett, igy, mivel szűk teret látunk folyamatosan – még kint az utcán is – a nyomasztó érzés fokozatosan belekúszik a lelkünk legmélyebb bugyrába is. Nina látomásai egyre durvábbak és ezáltal a fekete hattyú szerepe egyre jobb, ami Leroynak is feltűnik. Nina úgy érzi, hogy az egyik lány pályázik az ő szerepére, de amikor elkezd kiderülni, hogy sok mindent csak hallucinált, már Nina sem tudja mi az igazság. Teljesen összezavarodott lelkiállapotban ér oda a bemutató estélyére, de megpróbálja összeszedni magát. A darabban először a fehér hattyú táncol, és amikor vége az első felvonásnak, Nina az öltözőjébe siet, hogy felvegye a fekete hattyú jelmezt, és ekkor meglátja a szépítkező asztalánál a lányt a jelmezben. Dulakodni kezdenek, a nagy tükör összetörik, és Nina az egyik tükördarabot beleszúrja a lányba, majd bevonszolja a holttestet a fürdőbe. Gyorsan átöltözik és megy, hogy eltáncolja a rettegett fekete hattyú szerepét.
![]()
Nina olyan fantasztikusan és tökéletesen táncolja el a fekete hattyút, hogy a közönség állva tapsol, és Thomas Leroy büszkén veregeti a mellét, hogy jól választott. Mikor vége a második jelenetnek és Nina rohan az öltözőjébe, hogy ismét a fehér jelmezbe bújjon, bekopog az ajtaján a lány, hogy gratuláljon neki a fantasztikus előadáshoz, és elmondja, hogy Nina mennyivel jobb nála. Nina nem érti, hogyan lehetséges ez. Benyit a fürdőbe, ami üres, és sehol egy csepp vér, az öltözőben viszont a tükör össze van törve, és ekkor észreveszi, hogy a hely, ahová a tükördarabot szúrta a lányba, igazából a saját testén van, benne a hatalmas szilánkkal. A saját démonával hadakozott, de már késő, mikor visszamegy, hogy eltáncolja az utolsó felvonást szívét-lelkét beleadva, a záró jelenetnél egy emelvényről kell leugrania a színfalak mögé, mintha elrepülne, de a matracon földet érve már haldoklik. Leroy odarohan hozzá, hogy kiküldje a közönség elé a tapsviharba, azonban észreveszi, hogy a lány tiszta vér, aki a fülébe súgja, hogy: – tökéletes volt! – Ez volt Nina veszte, hogy nemcsak a fehér oldalon akart tökéletes lenni, de a sötét oldalon is, amit tudjuk, hogy lehetetlen, hiszen nem lehetünk egyszerre jók és rosszak egy adott pillanatban.
Lassan, ennyi filmnézéssel és évvel a hátam mögött kezdem azt gondolni, hogy nem minden esetben kapja a legjobb film a nevezetes Oscar díjat, ami idén is így volt. Ez a film méltán megérdemelte volna, nemcsak Natalie Portman szerepéért, de az operatőri és legjobb film kategóriában is. Aki szereti a filmnyelv (kamera, vágás, zene, szereplők) művészi fokozását, annak mindenképpen ajánlom ezt a filmet, annak ellenére, hogy nem művészfilm. Jó szórakozást hozzá!
Szia,
én is írogatok egy rövid ideje, ide is. Szeretem olvasni, amiket írsz a filmekről. A Fekete hattyút külön köszönöm. Nagyon kíváncsi vagyok már rá! Eddig nem olyan véleményeket hallottam róla, amilyenekre számítottam- ez persze nem veszi el a kedvem- sokan tartják hatásvadásznak és olyat is mondtak már rá, hogy nem volt elég felemelő. Azok alapján viszont amit olvastam róla, pont nem ezt várom a filmtől, s Te most megnyugtattál. Inkább azt várom, hogy N.P. által alakított karakter pszichéjének alakulása az, ami a történet lényegét adja.
Az Oscarral kapcsolatban: én A Király beszéde-fan vagyok (bevallottan és elsősorban Colin Firth miatt), de a film Oscarja azért meglepett egy kicsit.
K.
Szia K!
Örömmel hallom, hogy olvasol, ez nagyon-nagyon jó érzés! És köszönöm a kommenteket, mert én is pont ezek miatt az emberre ható érzések miatt szeretm a filmeket!
Majd ird meg, hogy mi a te blogod cime, szivesen beleolvasnék!
Üdv: Filmlélek
Szia,
én vagyok, kankalinka. Nem régen kezdtem ide írni, de tervezem a folytatást. Még akkor is jó érzés leírni a gondolataimat, ha nem olvassa senki, de persze szívesen veszem az érdeklődést.
A blogom címe: Napraforgó
K.
Megint én…
napraforgó (kicsivel) és én is a Reggeli kávéban vagyok.
Szia