Viharsziget

Engem ez a film teljesen taccsra tett. Hetekig próbáltam “kiheverni”. Valószínűleg azért, mert célba talált, és én is megtaláltam az életemben egy olyan dolgot, amit nem tudok magamnak megbocsájtani soha, és ezzel kell együtt élnem. Szerintem bárki, aki szembe mer nézni saját magával, talál ilyet. A kérdés inkább az, hogy bele merünk-e nézni a tükörbe? Nekem ezt adta ez a film..

DiCaprio nem volt sosem a kedvenc színészem, aztán egyszer a kezembe akadt a Kosaras naplója, ahol megláttam benne az igazi mélységet. Ő tényleg képes a legőrültebb fazont is színre vinni. Talán ezért is lett Martin Scorsese kedvence. Az ő kettejük párosa már többször bizonyított, de számomra leginkább ebben a filmben.
A történet egy hajón kezdődik az 50-es években, amin két rendőrbíró utazik egy szigetre, ahol olyan elmebetegek vannak, akik már embert is öltek. Amikor Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) és Chuck Aule (Mark Ruffalo) megérkeznek a szigetre, és elkezdenek nyomozni az eltűnt beteg után, gyülekeznek a viharfelhők, és kénytelenek pár napra ott ragadni a szigeten, amit csak fegyveresekkel őrzött komppal lehet elhagyni. A feladat egyszerűnek tűnik: eltűnt egy nő a cellájából, aki három gyerekét fojtotta vízbe, és mivel a szigetet nem lehet elhagyni, elkezdődik a nyomozás. Közben az ott töltött éjszakák alatt Teddynek hátborzongató-visszatérő álma van az elhunyt feleségéről, és kislányáról, akik meghaltak, amikor két évvel ezelőtt leégett a lakásuk. Ahogy peregnek a filmkockák, az ember hirtelen ott találja magát a szigeten az iszonyatos vihar közepette, és megérzi, hogy valami nincsen rendjén. Egyre több jel mutat arra, hogy ez az intézet, csak egy álca, és igazából a náci kísérletek folynak. Teddy egyre kimerültebb lesz, és egyre elszántabb, hogy a végére járjon az igazságnak. Minden nyom arra mutat, hogy a szigeten lévő világító toronyban végzik az agyi operációkat,  így kísérletezve ki, az érzésekre képtelen gyilkológépeket. Amikor Teddy elér nagy nehezen a világító toronyba, szalad fel a rettentő keskeny csigalépcsőkön, de egyik emeleten sem talál senkit. A tetejére érve viszont az utolsó szobában ott ül a főorvos (Ben Kingsley), aki elmeséli neki, hogy Teddy kicsoda valójában, és, hogy ez a nyomozásosdi csak egy “játék”, hogy Teddy saját maga jöjjön rá, ő is egy beteg, aki már két éve itt van a szigeten, és azért került ide, mert komoly alkohol problémákkal küzdve egy nap arra ment haza, hogy a felesége vízbe fojtotta a két kisfiúkat és a kislányukat a házuk mellett lévő tóba..
Ha valaki látta a Hetedik című filmet, akkor el tudja képzelni, hogy milyen az, amikor az egész film alatt sötét van, és zuhog az eső. Olyan nyomasztó, hogy légyzümmögéstől is kitör a frász. Aztán jön egy jelenet, amikor Teddy hazaérve megtalálja a gyerekeit a tóban. Verőfényes napsütés, madarak csicseregnek és a felesége Dolores (Michelle Williams) békésen ül a teraszon a hintaszékben. A látvány sokkoló. Teddy futva rohan a tóba, hogy kihozza a gyerekeket, de már késő. Kicsi élettelen testüket zokogva-kiabálva, szív-megszakadva szedi össze és fekteti le a parton. Teddy átöleli feleségét, de aztán a lelövi a szolgálati fegyverével. Mivel képtelen szembenézni a lelkiismeret furdalásával, hogy nem vette észre a feleségén kiütköző depresszió jeleit, kitalálja magának, hogy ő azért van a szigeten, mert nyomoz egy eltűnt elmebeteg után.
Amikor a főorvos elmondja neki ezt, Teddyben bevillannak a múlt képei, és szembenéz a valósággal. Dr. John már többször próbálkozott szembesítéssel, ezért ez az utolsó lehetőség arra, hogy Teddy kikerüljön az intézményből. Ha még egyszer visszaesik a maga által felállított világba, akkor kénytelenek lesznek rajta lobotómiát végezni, ami egyenlő az agyhalállal. A végjelenet nyitva hagyja a nézőnek a kérdést, nekem mégis egyértelmű volt. Teddy utolsó szavaival azt mondja: “Melyik jobb? Szörnyként élni tovább, vagy jó emberként meghalni?”
Ez a film abszolút felveszi a versenyt bármelyik mai filmmel. A mai nézők ki vannak éhezve a minél látványosabb és ámulatba ejtőbb képsorokra, amit ez a film megad, de mégis sokkal több van benne, csak mögé kell nézni, vagy bele a tükörbe...